Az inspiráció egy felkéréssel kezdődött: “Bea! Van valami piros szetted? Megajándékoznám egy ismerősömet.”
És beindul a fantáziám. Piros…piros….piros… Milyen színekkel is kombináljam?
Gyakran nézelődöm a Pinteresten, ott csodagyönyörű színkombinációk vannak. Persze tudvalévő, hogy a piros jól passzol a fehérrel, feketével, vagy akár az ezüsttel is, de olyan felemelő látni a profi hangulattáblákat, ami tovább inspirál és én is megalkotom a sajátomat.
Itt már sejtem, hogy ez elég ünnepi lesz. A karácsony egyik tipikus színe a piros, de természetesen bizonyos típusoknak (pl szőkéknek vagy a tél típusú feketéknek) bármikor ragyogó viselet.
Ezután összeválogatom az alapanyagokat. Ilyen egyértelmű színeknél viszonylag egyszerű a dolog, hiszen mindhárom szín készen megvásárolható a boltban, de természetesen én hosszú percekig nézegetem az egyes színek árnyalatait, mire egyik mellett leteszem a voksot. Persze nem én lennék, ha ezen felül még bele nem csempésznék valami kis fűszert mondjuk a pirosba….
Ezúttal egy kicsit világosabb pirosat választottam és az egyik kedvenc technikámat alkalmaztam.
Mivel képtelen vagyok fókuszálni és anyag is volt bőven, egy másik tetszetős technikát is bedobtam, gondoltam, győzzön a jobbik!
Elkészültek az ún. mintaszeletek.
Nem tudom, Ti hogy látjátok, de én már ettől elámulok. Ha valaki mesélni hagy a gyurmázásról, erről a részről végeláthatatlan ideig tudok csillogó szemekkel beszélni. Az, ahogy az egyszerű piros (vagy a megbolondított piros) a többi színnel előre kiszámíthatatlan, megjósolhatatlan arányban, mintában s ezek adta összhatásban előbukkan a szeletelés kapcsán, az mámorító. De itt még nincs vége az élvezeteknek!
Ezeket a darabokat is van, hogy órákig, akár egész nap(ok)ig nézegetem, kézbe veszem, leteszem, forgatom, hogy megtaláljam a neki való alapot s egyáltalán kitaláljam ez egyes elemeket, amikből összeáll egy ékszer. Nem hiszitek el, de ilyenkor azért egy csöpp szomorúságot is érzek, mert tudom, hogy, ha hibázok, kuka az egész és annak a mintának, színkombónak husssssssssssssssss…..annyi volt. Soha többé nem tudok ugyanolyant varázsolni. Ezért is tart olyan sokáig ez a szakasz. Mire rászánom, elkötelezem magam egy valamilyen alapszín, szerkezet mellett, sokszor lemegy a nap. Vagy akár több nap is.
Ha végre rákerül az alapra a minta és megsül, jönnek a kissé unalmasabb fázisfeladatok, mint a sütés, csiszolás, felületkezelés és végül a szerelés. Ez utóbbi már tud izgalmas lenni pro és kontra egyaránt. Ugyanis – ellentétben az erősen ajánlott ELŐRETERVEZÉS – sel – én sokszor akkor találom ki a végső körítést az ékszerhez, amikor el kezdem összerakni. És ilyenkor szembesülök gyakran azzal, hogy : “hoppsz! Ez nincs! Jujjj, ebből nem ez a méret kellene! A pipitérbe, ebből nincs olyan színem!” …és a többi hasonló szomorú felismerés. Tudom, tudom: tervezni kellene s akkor minden egyszerűbb volna! Na, de én sosem voltam egyszerű!
Ha végre összeáll minden, szerelés közben gyakran tesztelem a méretet, hosszt, praktikusságot és aztán vagy nagyon örülök, vagy addig alakítgatom, amíg jó nem lesz. Azért nem azt írom, hogy tökéletes, mert nekem – maximalista lévén – nem létezik olyan. De a valóban jól sikerült darabokkal szívesen dicsekszem.
Ez a karácsonyi piroska akció igazán szép ékszereket teremtett.
Ha Nektek is tetszik, megtaláljátok a shopban! (a készlet erejéig)
Szívesen olvasok hozzászólásokat is!
