Gyurmából ékszert készíteni nem nehéz, ám van néhány alapinformáció, mellyel jó tisztában lenni, hogy a kész ékszer kényelmes és tartós legyen. Természetesen a sokféle technika egyszerre nem sajátítható el, így a workshopot is úgy építettem fel, hogy egy bevezető, alapozó alkalom után az egyszerűbb technikákkal kezdünk, majd ki-ki kedve, ideje szerint jöhet a  további workshopokra, ahol mindig más technikákat mutatok, tanítok.

Ahhoz, hogy egy bonyolultabb technikát megtanuljunk, szükség van az alapokra, ezért a bevezető, első alkalom mindenképpen javasolt, és különösen eleinte célszerű az egyszerűbb technikákat bemutató foglalkozásokon is részt venni. Később már egy-egy közös gyurmázáson mindig valami újdonsággal készülök, melyek során részben vagy egészben az előzőleg megtanult technikákat alkalmazzuk, bővítjük vagy kombináljuk.

Általános információk:

Workshop időtartama: kb 2-3 óra (kezdetben rövidebb, majd a technikák bővülésével illetve az elkészítendő ékszer típusától, összetettségétől függően inkább 3-3,5 óra)

Ár tartalma: a szükséges ALAPVETŐ anyagokat minden esetben biztosítom (gyurma, formázó, kiszúró, nyújtó, mintázó eszközök) ezek árát a workshop díja tartalmazza. Az ékszerszerelékek (láncok, bőrszálak, sodronyok, gyűrű-, fülbevaló, medálalapok stb)  ára  a helyszínen kifüggesztett árjegyzék alapján kiválasztás után fizetendő.

Fizetés: a workshop árát előre utalással, a webshopban történő online vásárlás során fizeti a jelentkező, melyről emailcmre küldött számlát kap. A workshop során felhasznált szerelékek helyben fizetendőek, számla ellenében.

Jelentkezés: a workshopra jelentkezni kizárólag a honlapon történő megrendeléssel (workshop termék kosárba helyezése) illetve  google űrlapon keresztüli előjelentkezés útján lehet.

Visszafizetés/lemondás: 3 napon túli lemondás esetén teljes visszafizetést, 3 napon belül 70%-os visszafizetést vállalok vagy más időpontra átjelentkezést biztosítok.

Workshop felépítése: (a megadott időhosszok tájékoztató jellegűek, részletesebb leírást az adott szintű workshopnál találsz)

• gyurmák bedolgozása, színválasztás, színkeverés (szükség esetén illetve technikától függően)  (20-30′)
• adott  technika bemutatással egybekötött elsajátítása  (30′)
• formakiszúrás, alakítás (10-20′)
• sütés (alkalmanként min.20′, összetettebb ékszernél többszöri sütés is előfordulhat)
• csiszolás, felületkezelés (20′)
• ékszer összeállítása (20′)

Egyszer már valahol írtam arról, hogy amikor még csak terveztem az ékszeres vállalkozást, marketing guruk óva intettek attól, hogy megnevezzem ékszereim anyagát. „Találj ki valami más szót –  mondták –  csak azt ne mondd ki , hogy gyurma!” Akkor „megfogadtam” a tanácsot és lázasan törtem az agyam a keresztelőn. Polymer clay – mondja a nemzetközi nyelv (de tényleg! Az oroszoknál is így mondják полимерной глины ), és kezdtem mondani én is, de amikor erre az a „válasz”, hogy: és az mi?, akkor magyarázhatom jobbról-balra és vissza, hogy ezegyhőrekeményedőanyag, a vége akkor is mindig az, hogy „magyarul: gyurma”. Ha nem én mondom ki, akkor az illető kérdez rá. Addig-addig járjuk körbe az anyagot, míg a végén mindig oda lyukadunk ki, hogy ez gyurma.

Az ékszerek anyaga: süthető gyurma

Akkor miért is kellenek ezek a felesleges körök? – kérdezem én? Tagadhatatlan, hogy a mai napig megremeg egy pillanatra a hangom, amikor kiejtem a számon. De azt meg annyira álszentnek érzem, amikor kiindulva a hőre keményedő anyagból, folytatva azzal, hogy: „…és az mitől lesz ilyen? Megsütöd? Igen.”  – eljutunk oda, hogy: „Akkor ez gyurma? Igen”.

Ugyanaz a csalódás vagy csodálkozás a vége. Ugyanaz a jó vagy rossz szájíz, mintha kapásból mondom, hogy süthető gyurma. Utána is magyarázhatom a technikát, a szumma ugyanaz. Vagy elmegy a kedve az illetőnek vagy a látvány kellőképp kompenzálja.

Mondom ezt ilyen könnyen, de pont azért írok erről, mert mégsem ilyen egyértelmű. Volt egy vásárlóm, aki fotók alapján jött vásárolni, bár előzetesen már járt a honlapon és olvasta a GY.I.K-ben, az anyaggal kapcsolatos pontot, megerősítette, hogy valóban, Ő is ezt kérdezné először: ez gyurma? Nem túlzok, alig bírt választani, annyira tetszettek Neki az ékszerek, mégis, mikor már csomagoltam, és valahogy szóba került ez  a téma a legnagyobb meglepetésemre odaszúrta: „Azért azt tényleg ne mondd, hogy gyurma!”

Hát kérdezlek Titeket (ha tehetném szavaztatnék), akkor most mondjam vagy ne mondjam? Vagy mit mondjak? Ti nem kérdeznétek tovább, ha valami olyasmit habratyolnék először, hogy hőre keményedő anyag? Tényleg olyan rossz a fülnek ez a szó, hogy gyurma? A polymer anyag az jobb? Mellesleg van olyan, hogy ékszergyurma. Ez sokkal jobban hangzik, de igazából az kicsit más. Hasonlóan működik, de valamiért mégsem azt használják a nagy „gyurmaékszeresek”.

Szóval akárhogy csűröm-csavarom, ezt a gumicsontot még rágom és csak hinni tudom, hogy aki kellemesen csalódik ebben az anyagban, megfertőződik és onnantól nem rándul meg a szemöldöke a szó hallatán:   GYURMA!!!!!!!!!!!!!!!

Amikor valamelyik szín felé erős a hívásod, annak több oka lehet.

1. Divatosak manapság az úgynevezett színtanácsadások, ahol bőr- és szemszíned alapján megállapítják, hogy mely évszakhoz tartozik a karaktered és ennek alapján mely színek állnak jól Neked. Lehetsz tavasz, nyár, ősz, tél típus, sőt! Ezeken belül is meleg – hideg árnyalat. Érdemes ékszereket is eszerint választani, s a megfelelő ruhaszínnel kombinálni, azzal együtt, hogy természetesen a kivétel itt is erősíti a szabályt. Ha már tudod, melyik típus vagy, itt megnézheted a színeidet.

A honlapon nálam is fókuszban vannak az évszakok, de kicsit más vezérel engem ebből a szempontból. Az egyes hónapoknak a természet évszakváltozásaival összhangban meg vannak a maga lelki üzenetei, feladatai, amelyeket azért jó ismerni, mert vele összhangban élve életünk harmónikusabb, kiegyensúlyozottabb. Az általam készített ékszerekbe ezeket az üzeneteket mindig belegyúrom és azt viselve közelebb érzem magam az aktuális időszakhoz. Például egy tavaszi hangulatú ékszer, mint ez itt, nemcsak különleges, egyedi, de viselésével már márciusban érzem az újjászületés lehetőségét a levegőben és a várakozást, ami a mindennapokhoz motivációt ad. Nézd meg, mit üzennek az egyes évszakok és válassz eszerint valami egyedi, évszakhoz passzoló ékszert.

2. Valamely színhez való erős vonzódásodnak lehet oka az, hogy ez benne van a karakteredben, de az is lehet, hogy egyszerűen a hangulatod vagy valamilyen más lelki energia vonz hozzá. Ha kedvenc színedet nem hordhatod ruhában, mert karakteridegen, egy különleges ékszerrel mégis magadra csempészheted. Alább láthatsz egy rövid összefoglalót, hogy mely szín mit üzen illetve milyen tulajdonságok társulhatnak hozzá.

1. Miből van?

A válasz néha sokkolja a kérdezőt: gyurma

A miértekről és a hogyanokról nem szoktam ott helyben kifejteni a gondolataimat, mert sokkal méltóbbnak érzem az anyagot néhány odavetett szónál. Akit igazán érdekel és nem hiszi el, hogy lehetséges, szívesen látom  egy  workshopomon.

2. Ez tényleg gyurmaaa???

A fenti kérdés inverze és nem véletlen a három darab kérdőjel. Több helyen írtam már arról, hogy milyen volt a viszonyom ezzel a kérdéssel korábban és tulajdonképpen bármilyen visszatetszőnek is éreztem mindig a kérdést, valahol ennek köszönhetem, hogy most itt vagyok s Te is itt vagy velem. IGEN, EZ GYURMA. A név a régi (lásd iskolai rajzórák), a szellem új. És pont.

3. Te csináltad?

Aki ismer attól ez amolyan költői kérdés. Sokan tudják, hogy kreatív ember vagyok, sokmindent készítek. Szeretem azt hinni, hogy ez a kérdés is a jó értelemben vett sokknak és hitetlenkedésnek szól, ami csak erősíti bennem a vágyat, hogy minél többekkel megismertessem ezt a csodálatos alkotói munkát.

Ritkán hordok olyan ékszert, amit nem én készítettem.

4. Mennyi ideig tart egy ilyent megcsinálni?

Ennek a kérdésnek is örülni szoktam, mert kifejezi számomra azt, hogy az ékszer tükrözi a belefektetett munka mennyiségét és minőségét és távolba repít minden gagyisággal kapcsolatos asszociációt.

Válaszolni nehéz, mert ékszertől függően az 1 naptól az 1 hétig vagy hónapig is lehetséges.

5. Ez festve van?

Tetszik a kérdés, mert egy sorozatgyártott termék esetében ez biztosan nem merül fel bennünk. Műanyag, fröccsöntött és kész. Vagyis: az ékszereim visszaadják a kézi munka utánozhatatlan varázsát.

Van festéket alkalmazó technika is, melyről hamarosan olvashatsz a honlapon, de enélkül is lehet szépeket alkotni.

6. Nem törik el?

Jogos a felvetés, de csak annyiban, mint minden olyan anyagból készült tárgynál, ami nem törhetetlen anyagból van. Minden más esetben ugyanazok a szabályok érvényesek: használd rendeltetésszerűen, vigyázz rá és szeresd!

A gyurma hasonló az agyaghoz, magasról leejtve egy tál eltörik. Viszont egy ékszer sokkal kisebb, a legtöbb megússza, ha véletlenül mégis leejted. Mindazonáltal minden ékszer mellé küldök használati útmutatót, amit itt is letölthetsz.

7. Nem nehéz?

Erre én nem tudok válaszolni, mert szubjektív. A legmeggyőzőbb, ha kipróbálod. Ahogy a bizsut sem bírja mindenkinek a füle, úgy az ékszerek mérete is változó, amiket az emberek fülében látsz. Van aki kifejezetten szereti a nagy, robosztus ékszereket, pedig nem tollból vannak. Készítek kisebb, egyszerűbb ékszereket s nagyobb, feltűnő darabokat is. A nagyobb méret nem feltétlenül jelent extra súlytöbbletet, de az anyagot nem érdemes kispórolni például a fent említett törésbiztonság miatt sem.

8. Nem bántja a füled?

Hasonlóan az előzőben leírtakhoz, a válasz egyéni. Zömmel orvosi fém illetve nemesacél szerelékeket használok, ezekre ritkán érzékeny a bőr. Természetesen lehetnek kivételek. Az egy más kérdés, hogy ezek a fémek kicsit bekorlátozzák a lehetőségeket a színválaszték miatt. Ellenben tartósabbak a rézötvözet szerelékeknél, amit szintén használok, ha az ékszer színvilága megengedi.

9. Más színben is van?

Ezek a típusú kérdések már jelzik számomra a nyitottságot, az érdeklődést, úgyhogy szívesen veszem. Mindazonáltal az egyik legcsodálatosabb ebben az anyagban az utánozhatatlanság., Ez azt jelenti, hogy ezerféle színvilágban dolgozom, de két ugyanolyant nem tudok s nem is szeretnék csinálni. Készíthetek hasonlót a Te színedből, de – ékszertől függően – nem lesz ugyanolyan.

10. Tudsz csinálni régi Magyarország térkép fülbevalót?

Az egyik legizgalmasabb típusú kérdés, amire először ijedtemben elejtettem ami a kezemben volt. Nem csak azért, mert messze áll a stílusomtól a téma (értsd: a szabad, kötetlen, véletlenszerű alkotás híve vagyok a konkrétumokkal szemben) , hanem mert nem voltam biztos benne, hogy akarom ezt az irányt. Végül megcsináltam, de őszintén megmondom, nem élveztem annyira az egész folyamatot, mint mikor szabadon szárnyalhat a fantáziám. Talán pont azért, mert hiányzott belőle az, ami ebben az egész gyurmázósdiban a lényeg: a titok, a végeredmény kiszámíthatatlansága. Erről sokat tudnék írni, de a lényeg, hogy kellő gyakorlással, kézügyességgel bármi elkészíthető, de ha már előre tudjuk, milyen lesz a születendő mű, elvész a varázs. Én pedig szerelmes vagyok a varázslatba.

Pedagógusnapra kértek tőlem ékszereket. Két tanítónéninek szántak ajándékba nyakláncot, ami lehetett formára, stílusra egyforma, de két különböző színvilágban. Mindkettő esetében a kedvelt mokume gane technikát alkalmaztam, ebben jól lehet kombinálni a színeket, hogy aztán az össz színvilág harmónikus és ugyanakkor az elvárt színeknek megfelelő legyen.

Variációk egy témára

Körülnézve az ispiráló képek közt megalkottam a színtáblákat és elküldtem kiválasztásra a megrendelőnek.

Mindig olyan izgalmas ez a rész, a kelleténél sokkal többet el is időzöm egy-egy ilyen színtábla megalkotásánál. Hajt a kíváncsiság, hogy aztán vajon hogy mutatnak majd ezek a színek az ékszeren, hogy írja át öntörvényűen a véletlen a szándékot.

A bőség zavara

A mokume gane technika az egyik olyan lehetőség a gyurmázásban, amikor megélheted az anyag adta igazi varázslatot. Sosem tudni, hogy a bedobott inputokból végül milyen output kerekedik.

Amikor elkészültem a medálokkal – természetesen nem eggyel – szintén a vevőt kértem meg, hogy döntse el, melyik áll legközelebb az elképzeléséhez.

Mit gondoltok, melyiket választotta?

Az inspiráció egy felkéréssel kezdődött: “Bea! Van valami piros szetted? Megajándékoznám egy ismerősömet.”

És beindul a fantáziám. Piros…piros….piros… Milyen színekkel is kombináljam?

Gyakran nézelődöm a Pinteresten, ott csodagyönyörű színkombinációk vannak. Persze tudvalévő, hogy a piros jól passzol a fehérrel, feketével, vagy akár az ezüsttel is, de olyan felemelő látni a profi hangulattáblákat, ami tovább inspirál és én is megalkotom a sajátomat.

Itt már sejtem, hogy ez elég ünnepi lesz. A karácsony egyik tipikus színe a piros, de természetesen bizonyos típusoknak (pl szőkéknek vagy a tél típusú feketéknek) bármikor ragyogó viselet.

Ezután összeválogatom az alapanyagokat. Ilyen egyértelmű színeknél viszonylag egyszerű a dolog, hiszen mindhárom szín készen megvásárolható a boltban, de természetesen én hosszú percekig nézegetem az egyes színek árnyalatait, mire egyik mellett leteszem a voksot.  Persze nem én lennék, ha ezen felül még bele nem csempésznék valami kis fűszert mondjuk a pirosba….

Ezúttal egy kicsit világosabb pirosat választottam és az egyik kedvenc technikámat alkalmaztam.

Mivel képtelen vagyok fókuszálni és anyag is volt bőven, egy másik tetszetős technikát is bedobtam, gondoltam, győzzön a jobbik!

Elkészültek az ún. mintaszeletek.

Nem tudom, Ti hogy látjátok, de én már ettől elámulok. Ha valaki mesélni hagy a gyurmázásról, erről a részről végeláthatatlan ideig tudok csillogó szemekkel beszélni. Az, ahogy az egyszerű piros (vagy a megbolondított piros) a többi színnel előre kiszámíthatatlan, megjósolhatatlan arányban, mintában s ezek adta összhatásban előbukkan a szeletelés kapcsán, az mámorító. De itt még nincs vége az élvezeteknek!

Ezeket a darabokat is van, hogy órákig, akár egész nap(ok)ig nézegetem, kézbe veszem, leteszem, forgatom, hogy megtaláljam a neki való alapot s egyáltalán kitaláljam ez egyes elemeket, amikből összeáll egy ékszer. Nem hiszitek el, de ilyenkor azért egy csöpp szomorúságot is érzek, mert tudom, hogy, ha hibázok, kuka az egész és annak a mintának, színkombónak husssssssssssssssss…..annyi volt. Soha többé nem tudok ugyanolyant varázsolni. Ezért is tart olyan sokáig ez a szakasz. Mire rászánom, elkötelezem magam egy valamilyen alapszín, szerkezet mellett, sokszor lemegy a nap. Vagy akár több nap is.

Ha végre rákerül az alapra a minta és megsül, jönnek a kissé unalmasabb fázisfeladatok, mint a sütés, csiszolás, felületkezelés és végül a szerelés. Ez utóbbi már tud izgalmas lenni pro és kontra egyaránt. Ugyanis – ellentétben az erősen ajánlott ELŐRETERVEZÉS – sel – én sokszor akkor találom ki a végső körítést az ékszerhez, amikor el kezdem összerakni. És ilyenkor szembesülök gyakran azzal, hogy : “hoppsz! Ez nincs! Jujjj, ebből nem ez a méret kellene! A pipitérbe, ebből nincs olyan színem!” …és a többi hasonló szomorú felismerés. Tudom, tudom: tervezni kellene s akkor minden egyszerűbb volna! Na, de én sosem voltam egyszerű!

Ha végre összeáll minden, szerelés közben gyakran tesztelem a méretet, hosszt, praktikusságot és aztán vagy nagyon örülök, vagy addig alakítgatom, amíg jó nem lesz. Azért nem azt írom, hogy tökéletes, mert nekem – maximalista lévén – nem létezik olyan. De a valóban jól sikerült darabokkal szívesen dicsekszem.

Ez a karácsonyi piroska akció igazán szép ékszereket teremtett.

Ha Nektek is tetszik, megtaláljátok a shopban! (a készlet erejéig)

Szívesen olvasok hozzászólásokat is!

Helló Világ!

Ezzel indul általában egy friss, talpára állított, felhúzásra váró honlap váz, mikor beüzemeled a wordpresst . Nos, én is talpra álltam és belevetem magam a blogírásba. Mivel ez az első blog bejegyzésem, így üdvözlöm magamat ezen a számomra új területen. Kicsit írok magamról, vagyis arról, hogy milyen a kapcsolatom a kreatívkodással, azon belül is a nagy szerelemmel: a gyurmázással.

A kezdetek

A történet eleje klisészerű, át is ugrom hamar. (alkotási vágytól zubogó gyerekkor, rajzolás, varrás, gyöngyűzés stb) A gyöngyfűzés később előjött újra, felnőtt, munkától szétstresszelt koromban, de hamar rájöttem, hogy itthon mindig azok a gyöngyök beszerezhetetlenek, amiket én a külföldi magazinokban látok, így lassan anyagot váltottam. Ez lett a süthető gyurma. Brrrr!!!! Még leírni is borzasztó, annyira fáj, hogy ilyen méltatlan neve van ennek a csodálatos anyagnak, de erről bővebben írok egy másik cikkben…

Jó lenne emlékezni az első pillanatokra, de sajnos csak a kezdetI eszközeimre emlékszem: egy plexi lap, letixózva az asztallapra, valami régi pezsgőtablettás doboz, praktikeres (ha volt már akkor??) sniccer és egy csempelap, a sütéshez, no meg gyurma. Ezekből  – mai szemmel nézve rém unalmas – lapos, csupa egyenes oldalakból álló formák, gyöngynek csak túlzással nevezhető nyomi golyók születtek, természetesen tele ujjlenyomattal.

Az első minőségi ugrás

Nem volt még akkor a youtube olyan népszerű, mint ma, így nem tudom, honnan jöttem rá, hogy egy kifejezetten gyurmázáshoz kitalált vágóeszközkészlet sokat javíthat az éleken. Így már variálni tudtam kicsit a formákat (görbe ív, ahhhh!!!), melyeket – továbbra is csempén sült lapos formában – fogpiszkálóval kilyukasztva fűzhettem bőrszálra vagy egyéb zsinórra sütés után.

Apropó sütés! Az esetleges káros gázképződésekre fittyet hányva bátran használtam sütésre a konyhai tűzhelyet. Azért arra figyeltem, hogy a csirke emléke ne zavarja meg a gyurmákat (magyarul: szellőztetéssel, több óra különbséggel vetettem be a sütőt), de se a hőfokot, se a sütési időt nem igazán menedzseltem, így néha nem ismertem fel, mit is terveztem sütés előtt.

Felületkezelés? Az meg mi?

Nem kérdeztem, – kitől is kérdeztem volna? – így nem mondta senki, hogy a portól lakkal védeni kellene az elkészült műveket, ezért viszonylag hamar nagyon csúnyának láttam őket, de nem zavart, mert folyton volt utánpótlás. Inkább a szerelem hajtott, az alkotás öröme, a színek játéka, akkor eszemben sem volt, hogy ezt rajtam kívül más is viselné… (mondjuk azokat nem hinném, hogy bárki felvette volna!)

Az anyag

Miért, miért nem, kapásból egy jó nevű (Cernit) gyurmával kezdtem ezt a hobbit. Azt, hogy van egyéb hasonló célú (minőségben aljas) gyurma csak később tudtam meg. Szerencsére!! Lehet, egy életre elment volna a kedvem ettől a műfajtól, ha azokkal kezdem a pályafutásom.

Érzéseim felkavaróak az anyaggal kapcsolatban, erre már utaltam fentebb, ezért így több, mint egy évtized után kifejezetten küldetésemnek érzem, hogy ennek az anyagnak a méltóságát helyre tegyem és levakarjam róla azt az ujjlenyomatos-iskolaitechnikaórás image-t, amit valószínű ezeknek a – NEM ÉKSZERÉSZÍTÉSI CÉLRA KITALÁLT – gyurmáknak köszönhet.

Technika – helyett valami egészen más

Ahogy írtam, kevés elérhető információ volt akkoriban erről a hobbiról, így technikákról, mintákról semmit nem tudtam, jobbára véletlenszerű színkeverékek, árnyalatok, csíkozások adták egy-egy alkotás szépségét, „mintáját”. A környezetem – így utólag egészen érthetetlen mód – elismerően szólt ezekről az ékszerekről, de  már akkor is első volt a kérdések közt az „Ez tényleg gyurmaaaa?”  Mutatom az “elrettentő” példákat. :-))

Azért remélem, nem ábrándultok ki mindjárt az elején! Ha jobban körülnéztek az oldalon, beláthatjátok, érdemes gyakorolni. Ha nem is rögtön  egy ilyen technikával  kezdtek, higgyétek el már az elején olyan örömöt okoz ez a tevékenység, hogy mindenképp megéri kipróbálni!