1. Miből van?

A válasz néha sokkolja a kérdezőt: gyurma

A miértekről és a hogyanokról nem szoktam ott helyben kifejteni a gondolataimat, mert sokkal méltóbbnak érzem az anyagot néhány odavetett szónál. Akit igazán érdekel és nem hiszi el, hogy lehetséges, szívesen látom  egy  workshopomon.

2. Ez tényleg gyurmaaa???

A fenti kérdés inverze és nem véletlen a három darab kérdőjel. Több helyen írtam már arról, hogy milyen volt a viszonyom ezzel a kérdéssel korábban és tulajdonképpen bármilyen visszatetszőnek is éreztem mindig a kérdést, valahol ennek köszönhetem, hogy most itt vagyok s Te is itt vagy velem. IGEN, EZ GYURMA. A név a régi (lásd iskolai rajzórák), a szellem új. És pont.

3. Te csináltad?

Aki ismer attól ez amolyan költői kérdés. Sokan tudják, hogy kreatív ember vagyok, sokmindent készítek. Szeretem azt hinni, hogy ez a kérdés is a jó értelemben vett sokknak és hitetlenkedésnek szól, ami csak erősíti bennem a vágyat, hogy minél többekkel megismertessem ezt a csodálatos alkotói munkát.

Ritkán hordok olyan ékszert, amit nem én készítettem.

4. Mennyi ideig tart egy ilyent megcsinálni?

Ennek a kérdésnek is örülni szoktam, mert kifejezi számomra azt, hogy az ékszer tükrözi a belefektetett munka mennyiségét és minőségét és távolba repít minden gagyisággal kapcsolatos asszociációt.

Válaszolni nehéz, mert ékszertől függően az 1 naptól az 1 hétig vagy hónapig is lehetséges.

5. Ez festve van?

Tetszik a kérdés, mert egy sorozatgyártott termék esetében ez biztosan nem merül fel bennünk. Műanyag, fröccsöntött és kész. Vagyis: az ékszereim visszaadják a kézi munka utánozhatatlan varázsát.

Van festéket alkalmazó technika is, melyről hamarosan olvashatsz a honlapon, de enélkül is lehet szépeket alkotni.

6. Nem törik el?

Jogos a felvetés, de csak annyiban, mint minden olyan anyagból készült tárgynál, ami nem törhetetlen anyagból van. Minden más esetben ugyanazok a szabályok érvényesek: használd rendeltetésszerűen, vigyázz rá és szeresd!

A gyurma hasonló az agyaghoz, magasról leejtve egy tál eltörik. Viszont egy ékszer sokkal kisebb, a legtöbb megússza, ha véletlenül mégis leejted. Mindazonáltal minden ékszer mellé küldök használati útmutatót, amit itt is letölthetsz.

7. Nem nehéz?

Erre én nem tudok válaszolni, mert szubjektív. A legmeggyőzőbb, ha kipróbálod. Ahogy a bizsut sem bírja mindenkinek a füle, úgy az ékszerek mérete is változó, amiket az emberek fülében látsz. Van aki kifejezetten szereti a nagy, robosztus ékszereket, pedig nem tollból vannak. Készítek kisebb, egyszerűbb ékszereket s nagyobb, feltűnő darabokat is. A nagyobb méret nem feltétlenül jelent extra súlytöbbletet, de az anyagot nem érdemes kispórolni például a fent említett törésbiztonság miatt sem.

8. Nem bántja a füled?

Hasonlóan az előzőben leírtakhoz, a válasz egyéni. Zömmel orvosi fém illetve nemesacél szerelékeket használok, ezekre ritkán érzékeny a bőr. Természetesen lehetnek kivételek. Az egy más kérdés, hogy ezek a fémek kicsit bekorlátozzák a lehetőségeket a színválaszték miatt. Ellenben tartósabbak a rézötvözet szerelékeknél, amit szintén használok, ha az ékszer színvilága megengedi.

9. Más színben is van?

Ezek a típusú kérdések már jelzik számomra a nyitottságot, az érdeklődést, úgyhogy szívesen veszem. Mindazonáltal az egyik legcsodálatosabb ebben az anyagban az utánozhatatlanság., Ez azt jelenti, hogy ezerféle színvilágban dolgozom, de két ugyanolyant nem tudok s nem is szeretnék csinálni. Készíthetek hasonlót a Te színedből, de – ékszertől függően – nem lesz ugyanolyan.

10. Tudsz csinálni régi Magyarország térkép fülbevalót?

Az egyik legizgalmasabb típusú kérdés, amire először ijedtemben elejtettem ami a kezemben volt. Nem csak azért, mert messze áll a stílusomtól a téma (értsd: a szabad, kötetlen, véletlenszerű alkotás híve vagyok a konkrétumokkal szemben) , hanem mert nem voltam biztos benne, hogy akarom ezt az irányt. Végül megcsináltam, de őszintén megmondom, nem élveztem annyira az egész folyamatot, mint mikor szabadon szárnyalhat a fantáziám. Talán pont azért, mert hiányzott belőle az, ami ebben az egész gyurmázósdiban a lényeg: a titok, a végeredmény kiszámíthatatlansága. Erről sokat tudnék írni, de a lényeg, hogy kellő gyakorlással, kézügyességgel bármi elkészíthető, de ha már előre tudjuk, milyen lesz a születendő mű, elvész a varázs. Én pedig szerelmes vagyok a varázslatba.